Emlékszem, gyerekkorunkban is szeretett már Gyuri, a bátyám fényképezni. Valamelyik születésnapjára, még fényképezőgépet is kapott, miután állandóan a szüleink gépét hurcibálta el otthonról. Szerintem sokan szeretnek fényképezni. Csak a jó minőségű fényképezőgép okoz hiányt.

A szakmáink

Persze Gyuri sem fényképésznek tanult, hanem esztergályosnak, de nem igazán vonzotta soha ez a szakterület, de mivel apánk ezt szerette volna, ő belement.. Nekem soha nem kellett magyarázkodnia, hiszen, mindig támogattam a fényképészetben, mert tényleg jól csinálta.

Szüleink akkor kezdtek hinni benne, mikor egyre több esküvőre, vagy alkalomra hívták meg, mint fotóst. Tényleg szép képeket készített.

Persze nem csak esküvőkre hívták, hanem különlegesebbnél különlegesebb eseményekre. Fotózott ballagást, temetést, néha újságoknak megbízásból, de készített már tájképet is.

Én soha nem értettem a művészethez. Nem is igazán voltam tehetséges ebben az ágazatban. Én pont mást szerettem csinálni, sportolni. Futottam rengeteget, és a mai napig is, ha időm engedi, akkor elmegyek, hogy kiszellőztessem a fejemet.

Segítség kérés

Minap felhívott Gyuri, hogy menjek el vele, jövő héten egy fotózásra, mert szüksége lenne egy kis segítségre. Persze, azt nem árulta el, hogy hová megyünk, és mi lesz a dolgom, csak nagyon hivatalos formában, és komolyan. Annyit elárult, hogy melyik na, és hogy hánykor lesz, és természetesen értem jön, nem kell kocsival mennem. Már ez kicsit gyanús volt, de mivel a bátyám, megbízom benne.

Persze útközben azon faggatóztam, hogy árulja már el, mit fog fotózni, és hogy mi lesz az én feladatom?

Egy üzlet előtt parkoltunk le, ekkor mér nagyon izgatott voltam, hogy mi is lesz? Kiderült, hogy különleges kávé készítmények fotózására kérték fel, egy újság számára. Mindenféle habos, nem habos, díszes, mintás kávét fognak készíteni, és azt kell lencsevégre kapnia.

Jobbra mutatott, és közölte, hogy ide megyünk, a baristákhoz. Néztem rá, nagy bután, hogy kik azok a baristák? Azt sem tudtam, hogy eszik-e, vagy isszák őket?. Azt hittem, egy étterembe megyünk majd, de ekkor kezembe nyomott egy kis ismertető szórólapot, ezen megtalálok minden információt röviden róluk, amire szükségem van, a többit meg meg is kérdezhetem majd tőlük.

Kiderült az információs kis újságból, hogy léteznek barista képzések is, ahol el lehet sajátítani, a kávéfőzés minden féle formáját, és készítését.

Még örültem is, hogy elhozott magával egy ilyen helyre, hiszen, soha nem jártam még itt, és eszembe sem jutott volna, hogy megnézzek egy ilyen helyet, vagy tanfolyamot.

A szépen szakszerűen berendezett kis helyiségbe lépve, isteni kávéillat fogadott. Emlékszem, minden a kávéról szólt. A prospektusok, a képek, minden.

Annyira sok inger ért hirtelen, hogy alig vártam, hogy igyak egy jó fekete kávét. Közben azon gondolkodtam, mi lesz, ha megkérdezik majd tőlem, hogy milyet kérek, hiszen az alap kávékészítmények közül, nem ismerek semmilyet. Ha megkérdezik, hogy innék e egy cappucinot, az rendben van, de ha valami különlegeset mondanak, azt sem tudom mi lesz az, nem e lesz majd ciki?

 

Végül, nem is tudom, hány féle kévét láttam elkészítve. Olyan tejhabos kávét kaptam, a nevére nem emlékszem, de azt tudom, hogy még nem ittam olyan finom kávét, mint ott. Kedvesek, segítőkészek is voltak, még azt is elnézték nekem, hogy nem igazán értek ezekhez a dolgokhoz, de elmagyarázták azt is, hogy nem vagyok ezzel egyedül, és hogy ezért vannak ők, hogy erre megtanítsanak.

Én is készíthettem kávét, persze elég szerencsétlen voltam, és az előre megtervezett szív minta sem volt szív formájú, de mindent egybevetve, nagyon jól éreztem magamat. Gyuri rengeteg képet készített, ő is elégedetten távozott az üzletből.

Hazaérve, még azon is elgondolkodtam, lehet egyszer elvégzek én is konkrétan, egy ilyen barista képzést.