Mindig is szerettem volna egy kis virágkereskedést, ahol az általam termesztett virágokat és növényeket értékesíthetem. Van, aki ügyvéd van, aki orvos, én virágos szerettem volna lenni. Szeretem az illatukat, nagyon jó érzés látni, ahogy megnőnek, vagy épp csak sárba szökkennek. Van bennem egyfajta kiélhetetlen anyai ösztön, ami a gondoskodásban csúcsosodik ki. És miután a gyerekeim már mind önellátók, így bármennyire is szeretném, de már nincs akkora szükségük rám. A virágoknak pedig mindig van. És ezért szeretem őket gondozni. Az pedig szintén egy felemelő érzés, amikor az embereknek örömet tudok azzal szerezni, hogy eladom nekik.

Persze ez nem csak heti egy viráglocsolásból áll. Nagyon kemény energia befektetés én munka kell ahhoz, hogy olyan mennyiségű és minőségű virágot tudjak termeszteni, hogy érdemes legyen belőle ületet csinálni. Bizony egy hónapban majdnem minden nap kint vagyok a virágföldeken és térdelek a virágok mellett, nyakig földesen.

Pont egy ilyen napon történt az, amikor a megszokott módon már korán reggel kimentem, hogy időben el tudjam kezdeni a munkát, mert bizony hosszú nap elébe néztem, kis tujákat szerettem volna ültetni, ami gödör ásással is jár. Mint ahogy mindig, most is kitettem magam mellé a telefonomat, hogy ha bárki keres, akkor meghalljam. Nem olyan rég kaptam a gyerekeimtől, ez az első igazán okos telefonom, egy Sony Xperia. De nagyon ügyetlen és figyelmetlen voltam. Hatalmas balesetet követtem el, az ásómmal, amellyel a tujáknak ástam épp a lyukakat, belevágtam a telefonom képernyőjének a kellős közepébe, ami ennek köszönhetően jól be is tört. Rettentően kétségbe estem, hogy most akkor mi tévő is legyek. Eldobtam mindent, ami a kezem ügyében volt, felkaptam a telefonomat és szaladtam be a házba. Amikor beértem, gyorsan egy nedves ronggyal óvatosan letakarítottam és megnéztem, hogy működik-e még. Szerencsére működött, de alig láttam rajta valamit. Ezért a jól bevált és ismert módszerhez fordultam és a vezetékes telefonon kezdtem el tárcsázni a fiamat, aki szerencsére felvette. Hozzá teszem, azonnal meg is kérdezte, hogy hogyan lehet, hogy nem az Xperia-ról hívom. Mire én könnyek közt elpanaszoltam neki, hogy micsoda béna bajnok voltam, és hogy nagyon röstellem, és persze kifizetem, meg minden, de segítsen találni egy helyet, ahol van Sony Xperia kijelző csere.

A fiam nagyon rugalmasan fogadta a hírt, megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj, ez azért előfordul, direkt ezért nem a legcsúcskategóriásabb telefont vették nekem. Kért tőlem pár óra türelmet, amíg utána néz a dolgoknak és majd visszahív, hogy mi a teendőm. Így is lett. Nem sok idő elteltével hívott, hogy megtalálta a megfelelő helyet, ahol kicserélik a kijelzőmet, úgyhogy ragadjak papírt és ceruzát, írjam fel a pontos címűket, és ha tudok, még aznap ugorjak be hozzájuk, hogy minél hamarabb neki tudjanak kezdeni a telefonomnak. Ami nagyon jó volt, hogy nem is volt ez olyan messze a virág boltomtól, így összeszedtem az aznapra szükséges virágokat és növényeket, melyeket szerettem volna eladni, betettem a kocsiba és berobogtam a városba. Amikor megérkeztem, gyorsan kirakodtam, rábíztam az eladóra őket, és mondtam neki, hogy most egy kicsit még el kell mennem, de aztán majd jövök vissza, Addig tartsa a frontot és végezze a munkáját. Én pedig meg sem álltam a telefon szervizig, ahova a fiam már előzetesen odatelefonált, hogy jövök, így már vártak. Nagyon kedvesen fogadtak, megvizsgálták a készülékemet és mondták, hogy aggodalomra nincs semmi ok, sajnos a kijelzőt valóban cserélni kell, de semmi más baja nincsen. Pár nap és ehetek érte. Én pedig pár nap múlva mentem is, de megkértem őket, hogy segítsenek abba, hogy vagy ők, vagy csak ajánljanak egy helyet, ahol valaki feltesz nekem olyan fóliát a képernyőmre, meg tokot is tesz fel a telefonra, hogy ha legközelebb ilyen történne, akkor már legyen, ami megvédje.