Virágmániás nagynéném kérésére elugrottam a szomszéd városba egy különleges virágért. Mivel hónapok óta kereste a ritkaságot, és végre valahol kapható volt, nem akartam, hogy csalódjon, zokszó nélkül elmentem érte. Igaz, nekem annyira azért nem tetszett az áhított virág, de nem is nekem kell majd nézegetnem a továbbiakban, gondoltam én. Ekkor persze még csak nem is sejtettem, hogy majd új ismeretekkel gazdagodom, pl. megtudom, hogyan is néz ki egy szálanyag tároló.

Úgy időzítettem, hogy tudjak találkozni a nagy virágvásárlás után egyik régen látott barátnőmmel, de a sors úgy alakította a dolgokat, hogy kicsit várnom kellett rá. Meglepő módon a vasútra most is számíthattunk, a nagyjából 10 perces útszakaszon összeszedtek egy 40 perces késést. Úgy voltam vele, hogy biztosan tartoztam az ördögnek ezzel az idővel, így addig a várakozás idejét igyekeztem a virágosnál eltölteni. Meglehetősen nagy udvara volt, nagyon sok fajta virággal, a hétköznapiaktól egészen a különlegesekig. Akadtak szebbek, csúnyábbak, meg persze olyanok is, amelyekről azt se tudtam eldönteni, hogy akkor most melyik irányból kéne nézzem. Na, de nem is ez a lényeg! Amíg körbejártam az üzlet udvarát, feltűnt, hogy itt nem csak virágok vannak, hanem olyan, látszatra oda nem illő dolgok, amelyek amúgy mindig is az udvar részét képezték.

Például amit sehogyan se tudtam hova tenni, az egy nagy polcszerű tároló volt, tele csövekkel. Meg is kérdeztem a virágos nénit, hogy ez miben is kapcsolódik az üzletéhez, de nem gondolkodott sokat a válaszon. Elmondta, hogy igazából az udvarnak csak az egyik oldalán találok virágokat, ugyanis a másik oldal egy építőanyag forgalmazó cégé. Ő vezeti a virágboltot, a férje pedig az építőanyag kereskedést. Ez persze csak a leegyszerűsített változat, ugyanis vannak itt bonyolultabb dolgok is a történetben, de azokkal nem nagyon akart fárasztani. Röviden-tömören letudta annyiban, hogy így jobban járnak, hiszen egy udvarban vannak, közel egymáshoz. Aztán persze elmagyarázta azt is, hogy az a szerkezet, amit nem tudtam megnevezni, egy szálanyag tároló. Persze én is rájöhettem volna legalább nagy vonalakban, de csak annyit fogtam fel a látottakból, hogy egy nagy polcon csövek vannak.

Ekkor még nem is nagyon foglalkoztam az információval. Csak amikor megérkezett a barátnőm, és mondta, hogy az apja kicsit aggódik az építkezési vállalatáért, mert a korábban a polcrendszerek ügyében megbízott partnerük lelépett, akkor vált világossá, hogy ez előbbi találkozásom nem volt véletlen. Ugyanis a faternak pont szálanyag tárolóra lett volna szüksége. Mondtam neki, hogy bár én nem értek hozzá, de amit a virágos mögött láttam, az elég stabilnak tűnt. Egyből riasztotta is a fatert, aki egy fokkal szerencsésebb volt a közlekedésben, ő kocsival jött. Az érkezése után pár percen belül már komoly eszmecseréket futtatott a sokoldalú üzlet tulajdonosaival. Mivel már idősebbek voltak, így a cégnevekben nem fogott már olyan jól az agyuk, de megnyugtattak, hogy így is meg fogják tudni mondani, honnan való az a szálanyag tároló.

Előkerítették a tárolóhoz kapcsolódó papírokat, és így meg tudták mondani, hogy a Racking Log által jutottak hozzá ehhez a szálanyag tárolóhoz pár hónapja, és teljesen meg vannak elégedve a tárolóval, és persze a céggel is. Elmondták, hogy korukból adódóan ők már nem nagyon tudnak mindenben rugalmasan működni, de a cég a helyszíni felméréstől kezdve a szerkezet kitelepítéséig mindenben a segítségükre volt.

Ezen felbátorodva, és persze a szálanyag tároló stabilságát látva barátnőm apukája felkereste a Racking Log oldalát, ahol részletes tájékoztatást talált a polcrendszerekkel kapcsolatban. Már ekkor sem éreztem eredménytelennek a napot.  Amikor pár hét múlva összefutottunk barátnőmmel, és mesélte, hogy az apukája megoldotta a szálanyag tárolós problémát, akkor már tudtam, hogy több szempontból is megérte elmenni azért a csúnyácska virágért.