Sok tenni való volt a hétvégén. Van egy nem túl nagy kis konyha kertem, de sok minden elfér benne praktikusan.

A kert gondozása

Van egy szép virágos kert a ház előtt, ahol sok minden van ültetve. A ház mellett fut egy kis út hátra, itt fű van, és hátul pedig a konyha kertem.

Hosszú időbe telt mire mindent úgy alakítottunk ki, ahogy mi szerettünk volna. A ház adott volt, mert a nagyszüleimtől örökölte anyám, és mivel egy szem gyerek volt, így amikor meghaltak azt mondta úgy is az enyém lesz, akkor már az én nevemre írassuk, hogy ne kelljen aztán meg egyszer átíratni. Amikor pedig a sors úgy hozta, hogy beköltözzek apránként mindig csináltam valamit rajta. A ház jellegét persze meghagytam, mert szerettem is, csak komfortosabba kellett tenni, és felújítani egy kicsit.

Elől azért nem volt teljesen kopasz, mert a mama szerette a virágokat, csak egy kis ápolás kellett nekik. Volt amit én kiszedtem, mert már nagyon el volt burjánzva, és annyira nem is volt szép. Egy helyes kis lugast készítettem rózsából, amit az idők folyamán majd szépen befut a rózsa. A fű sem igényelt különösebb gondozást, csak karban tartást inkább.

A hátsó részt valamikor gondozta  anagyi, de amikor beteg lett ez elmaradt, és évekig nem volt gondozva, így elég gazos volt. Két lehetőségem volt, vagy neki esek ásóval, vagy keresek valakit, akinek van egy rota kapája, és felkapáltatom vele. A mai világban azért nem ilyen egyszerű ez, mert nehéz gondos kezet találni, és aki megbízható egyben.

A szomszéd bácsi nagyon kedves volt, mert közben látva a szenvedésemet felajánlotta, ha jön majd az unokája, akkor megcsinálja nekem, hiszen nem olyan nagy, és nem tart semeddig sem. Próbáltam lebeszélni, hiszen ki örülne neki, ha megszervezik előre a programját pláne hogy máshol segítsen.

A kerti segítségem

Szombaton olyan tíz óra felé csengettek, és egy igen magas férfias úriember ált a kiskapuban. Már kifelé menet köszönt, és udvariasan elnézést kért, és jelezte, hogy ő a szomszéd unoka Hét meg is lepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy ennyi idős unokája van a szomszéd bácsinak. Én azt hittem, hogy egy fiatal majd 18-20 éves valakit fog küldeni, közben pedig mesze nem így volt. Na nem mintha bántam volna, mert Bence igen csak helyes volt, de gyorsan elhessegettem a gondolatot, hiszen még csak most látom először, és egy ilyen helyes férfi miért is lenne egyedül.

Meghívtam egy kávéra, és pár perc alatt meg is beszéltük, hogy mit kellene csinálni. Bevallom, kellemetlenül éreztem magamat, hiszen ez csak egy szívesség egy idegentől, aki éppen arra készül, hogy kertészt játsszon nekem.

Gondolkodtam, hogy hogyan is köszönhetném meg neki, aztán arra jutottam, hogy megbeszélem vele, hogy egy ebéddel köszönném meg.

Újra hétfő

Gyorsan eltelt a hétvége. A kertemen gondolkodtam, és álmélkodtam a munkahelyemen, a helyet hogy dolgoztam volna. Igen, számos teendő közt máson nem gondolkodtam, mint Bencén. Pedig gondolhatjátok, hogy lett volna jobb dolgom is. Pályázatokkal, és kivitelezésekkel foglalkozó cégnél dolgozom, mint asszisztens. Napelemes rendszer felépítésével, és megújuló energiával foglalkozunk.

Ahogy méláztam, és csak bambultam, a telefonom folyamatos csipogására értem vissza a földre. Ki más is lehetett volna, mint Bence. Illedelmesen megköszönte a finom ebédet, amit kapott a munkáért cserébe, és most szeretne ő meghívni engem…