Aki szereti a krimit és a virágokat is, annak igazi csemege lesz a következő olvasmány. Jómagam imádok detektívtörténeteket olvasni. Az egyik régi nagy álmom volt, hogy egyszer saját magam is belecsöppenek egy ilyen sztoriba, és amikor megvalósult, el sem tudtam hinni, hogy tényleg velem történik mindez. Az egészet nem akarom leírni, mert azt regényként kéne kezelni, de legalább is novellaként. Viszont a lényegét megosztom veletek.

Van egy virágárus a közelünkben. Hollandiából is hozat rengeteg tulipánt, így aztán nem csoda, hogy elég népszerű az üzlete. Sok különböző ember megfordul itt nap, mint nap. Egyik kedvenc hobbim volt, hogy amikor arra jártam próbáltam kitalálni ki milyen céllal vesz virágot. A rózsa elég könnyű volt, bár lehet, hogy tévedtem és végül is teljesen másra vásárolta őket az adott férfi, mint amire én használtam volna ezeket a növényeket. A cserepes kaktuszt érdekes módon kizárólag nyugdíjas bácsik vitték, valószínűleg szobanövénynek. A lényeg viszont nem is ez, hanem az, hogy egyik nap megláttam egy férfit, aki majdnem minden virágot megnézett, de végül vásárlás nélkül távozott. Először nem tűnt fel, csak később, amikor láthatóvá vált, hogy nem is igazán figyeli a növényeket. Helyettük egy csinos, akkor épp vörös ruhát viselő nő felé sandítgatott, legalább is ez volt a benyomásom. Az első gondolatom az volt, hogy milyen jó ízlése van a fickónak. A hölgy távozása után nem sokkal a gyanús idegen is az ajtó felé vette az irányt. Reméltem, hogy nem fog agresszíven viselkedni, minden estre annyiban hagytam az ügyet, elvégre is fényes nappal csak nem támadja meg a nőt.

A dolog akkor vált érdekessé, amikor megy héten belül harmadszor látszott megtörténni ez az eset, és az egyik alkalommal ráadásul egy másik ember volt a követő szerepében. Ekkor támadt egy ötletem, és már szaladtam is, hogy bekapcsoljam a számítógépem, és tájékozódjak a magánnyomozó árakról Budapesten. Nem sokkal később már telefonáltam is, és időpontot foglaltam, hogy átbeszéljem a dolgot egy szakértővel. Itt aztán sok érdekes dolgot megtudtam.

Alapvetően mindig azt hittem, hogy az ilyen magándetektíveket leginkább cégek alkalmazzák információgyűjtés céljából, vagy maximum komoly rendőrségi eljárásoknál használhatóak bizonyíték gyűjtésre, ha a rendőrség tehetetlennek látszik. A rendelkezésemre siető úr tájékoztatott, hogy nem tévedtem nagyot, főleg vállalatok alkalmazzák őket, de azért sűrűn előfordul, hogy magánemberek által adott megbízásokat teljesítenek. A megfigyeléses követéstől kedve, egy cég gazdasági helyzetének a kikutatásán át a magán emberek eltitkolt vagyonának a felfedéséig, rengeteg különféle dologgal megbízhatók az magánnyomozók. Álmomban sem gondoltam volna például, hogy alkalmazottak megbízhatóságát is tesztelhetjük egy detektív segítségével. A L’art pour l’art társulat gyakori szókapcsolatával élve: pedig, de!

Elmondtam a detektív úrnak a történteket és a tanácsát kértem az ügyben. Elmondása szerint leginkább egy követéses megfigyelésről lehet szó, egy másik magánnyomozó iroda végrehajtásában. Ilyet olyankor szoktak csinálni, ha valamelyik fél bizonytalan a másik hűségét illetően, és úgy akar megbizonyosodni arról, hogy párja félre lép, hogy erre szakosodott embereket bérel fel, akik követik és megfigyelik a tevékenységét, és adott esetben bizonyítékot gyűjtenek. Egy esetleges válás során sokat számíthat, hogy a házasságtöréssel kapcsolatban milyen bizonyítékokat tud felmutatni az egyik fél. Jelen esetben ez már csak a hölgy külleme miatt is elképzelhető volt. Mármint az, hogy féltékeny a férj, vagy barát.

Kérdésemre, hogy mit lehetne csinálni, hogy biztosak legyünk benne, nem csak a nő hódolói legyeskednek körülötte, azt a választ kaptam, hogy érdemes lenne egy másik céget megbízni azzal, hogy ellenőrizze, valóban megfigyeli, vagy követi-e valaki őt. Természetesen egy magánnyomozó iroda ebben is tud segíteni.

A terv megszületett, már csak végre kellett hajtani. Egyik nap, amikor ismét jött a vörös ruhás madonna én is leszaladtam a boltba, hogy ”vegyek valamit”. Már előre írtam egy kis cetlit, amit sikerült ügyesen a táskájába tennem anélkül, hogy észrevettek volna. A cetlire röviden leírtam a helyzetet, és a telefonszámomat, hogy ha segítségre lenne szüksége, akkor rendelkezésre álljak. Nem is csalódtam, délután már csörgött is a telefonom, és egy kellemes nő hang mutatkozott be rajta, Anna néven. Átbeszéltük a dolgot, és közölte, hogy valószínűleg a férje állíthatott rá embereket, ugyanis betegesen féltékeny, ráadásul minden ok nélkül. Elmondtam neki, hogy mit ajánlott a magánnyomozó, akivel beszéltem, és tetszett neki az ötlet. Fel is bérelt néhány szakembert, hogy figyeljék azokat a gyanús elemeket, akikre ráfogható, hogy őt követik. Alig egy hét után bizonyítást nyert, hogy valóban egy másik cég embereivel figyelteti feleségét a féltékeny férj.

A lebukás után megbeszélték a dolgokat. Komoly gond nem lett, mivel Anna megbocsátó típus volt, és lássuk be, hogy egy ilyen valószínűtlenül szép asszonyra bárki féltékeny lenne, bár tény, hogy a szerencsés férj kissé túlzásba vitte az aggódást. Ezen felül a nőt figyelő magánnyomozók sem találtak semmi bizonyítok arra, hogy lenne valakije Annának, akivel gyengéd viszonyt ápol. Én azóta is figyelgetem a virágárus boltjába betévedő embereket, és reménykedem, hogy akad közöttük egy egyedülálló végzetasszonya is, akit majd én követhetek. Addig is vonjuk le a tanulságot: minden követ, követ egy követ.