Végre itt a tavasz és megkezdődhetnek a kerti munkák. Én, személy szerint, kikapcsolódásnak fogom fel a kinti bogarászást. Kifejezetten felemelő érzés, amikor az elültetett növénykék cseperednek, és szépen virágba borulnak. Kicsit a gyerekneveléshez tudom hasonlítani, bár abban még nincsen tapasztalatom, de el tudom képzelni, hogy egy-egy szülő milyen büszke lehet, mikor a törődésének „beérik a gyümölcse”.
Az idei éved nem kezdődött éppen probléma mentesen nekem. Na persze nem a növényeimmel volt a baj, hanem velem. Ugyan is kitaláltam, hogy felásom az egész veteményest még ebben a hónapban, hogy teljesen újra tudjam vetni, mert már nagyon régiek voltak a dugványok, ráadásul hozzájutottam egy csomó újdonsághoz. Elképzeltem már pontosan, hogy hogyan is fog kinézni, hogy mit hova fogok ültetni és hogyan tudom a területet a legjobban kihasználni. Mivel az egész család nagyon elfoglalt, nem igen volt segítségem, egyedül kellett megvalósítanom a nagy tervet.
Neki is láttam, rajzot is készítettem arról, hogy pontosan hogyan szeretném megvalósítani és mikor már minden összeállt nem csak fejben, hanem papíron és eszközben is, egy vasárnapi napon nekiláttam.
Mivel nem tegnap kezdtem el kertészkedni, van minden eszközöm hozzá. Nem mondom, hogy minden vadi új, de sokszor a régi dolgok minőségüket tekintve sokkal megbízhatóbbak, mint az újak. Ebben a szellemben vágtam neki a kert felásásának egy 20 éves ásóval. Nem kellett volna. Nem is gondoltam rá, hogy baj lehet, hiszen már annyi mindent átéltünk közösen ezzel a remek szerszámmal.
Az történt, hogy neki kezdtem a munkálatoknak, és mikor már fél napja ástam megállás nélkül, egy kőbe botlottam. Nem tudtam, hogy az, azt hittem, hogy ott egy kicsit keményebb a föld, ezért nagy erővel nekiveselkedtem, hogy szétvágom az ásómmal, de ő volt az erősebb. És nem is kicsit, hiszen filmbe illő jelenet kerekedett a harcunkból. Ahogyan belevágtam az ásómat, az egy hatalmasat reccsent és ketté tört a nyele. Ez önmagában annyira nem rendkívüli, mással is megtörtént már, viszont az már igen, hogy mivel már nem voltam a legfrissebb, elvesztettem az egyensúlyomat és elborultam és az ásó törött felébe ütöttem a számat. Szerencsére nem történt orvosolhatatlan bajom, mindössze annyi, hogy kitört az első két fogam.
Alig mertem belenézni a tükörbe, mikor konstatáltam, mi történt. Aztán erőt vettem magamon és mikor megláttam, hogy nézek ki, már tudtam, hogy ezt azonnal meg kell oldanom. Szerencsére nagyon jó fogorvosom van, tudtam, hogy hamar meg ki fogja nekem pótolni a hiányos fogsoromat. Mikor felhívtam és elmeséltem neki mi történt, mivel nagyon jó, baráti viszonyban vagyunk, jót mosolygott rajtam, aztán mikor túl estünk a beszélgetés ezen részén, rátértünk a lényegre, hogy mikor mehetek.
Szerencsém volt, mert annak ellenére, hogy rengeteg betege van, pont volt egy üres időpont másnap és fogadni tudott. Miután felmérte a terepet, elmondta, hogy implantátumra lesz szükségem, de ebből sok féle van, így átbeszéltük az implantátum árakat és minőségi különbségeket.
Végül azt hiszem, sikerült jót választanom, mert nem igen látszik a különbség a saját és az új fogaim között. Így most új fogakkal és új ásóval folytatom a munkálataimat.
Szerencsém van, hogy mivel hamar tudott nekem az orvosom segíteni, nem ment el sok időm és be tudtam fejezni a munkálatokat időban, hiszen a növényeknek nagyon nem mindegy, mikor vannak elvetve.
És nem is kérdés, hogy a történetem tanulsága az, hogy mindig ellenőrizzük szerszámainkat, mielőtt belekezdünk a szezon első kerti munkálataiba. Hiába szeretjük a régi darabokat, ha már elértek, le kell őket cserélni a biztonságunk érdekében.
És az is nagyon fontos nekem, hogy ha mégis valami balul sül el, tudom, hogy van, akire számíthatok, például a fogpótlásban.