Hát kíváncsi lennék, hogy kinél hogyan sikerült a majális? Nálunk körülbelül délután 5 óra környékén elvert az eső mindent. Viszont volt hatalmas élményem is, mert hazafelé ahogy jöttünk a busszal, számos május fát láttam. Olyan j volt látni, hogy van, aki még fáradozik ezzel a hagyománnyal.

A szokások

Nagyjából azt gondolom, mindenhol egyforma szokások vannak. Falun talán kicsit meghittebbek, int a nagyvárosokban, én pont ezért jobban is szeretem ezeket. Itt az árusok sincsenek talán annyira elszállva az árakkal, mint máshol.

A csajokkal mentünk ki a majálisra. Négyen vagyunk nagyon jó barátnők, így úgy döntöttünk, hogy ezt a napot is együtt fogjuk tölteni.

Minden félét terveztünk a mai napra. A legnagyobb mulatság az volt, hogy mind a négyen vásároltunk magunknak egy fütyülős kakasos nyalókát, és azt eszegettük.

Volt minden féle bemutató a kisebbek részére. Tűzoltó autó is volt kint, még egy darus is hozzá, az emelő kosaras, amivel fel lehetett menni a magasba. Mi is kipróbáltuk a csajokkal, nagyon mókás volt.

A rendőrségi autót is ki lehetett próbálni, ezt élvezték a kicsik talán a leg jobban. Még különböző közlekedési teszteket is töltettek ki velünk.

Motorosok is voltak kint, ő náluk meg bukósisak teszt volt na ide nem mentünk oda, nehogy beégjünk a csajokkal, hiszen nem is értünk hozzá, és ez amúgy is olyan fiúknak való dolog.

A délután további része

Különböző színpadi műsorok is voltak. Felléptek a népi táncosok, de volt latin tánc bemutató is, meg hipp hopp bemutató is. Sokat nevettünk, persze közben nyitott szemmel jártunk, és láttunk pár helyes fiút is.

A legjobb kora délutáni program, a kutyás bemutató volt. Pici kutyák, talán uszkárok lehettek, ők ugráltak minden félére fel, vagy minden féle nagyságú karikákon át, igazán helyesek voltak.

Miután eléggé megéheztünk a csajokkal, úgy döntöttünk, bemegyünk az egyik közeli pizzériába és veszünk kettőt magunknak, azt elosztjuk, az bőven elég lesz négyünknek. Még szerencse, hogy időben elindultunk, mert éppen hogy csak odaértünk a pizzériához, és leszakadt az ég. Nagyon esett az eső, így gondolom, a majális további programjait ezzel el is mosta az eső. Szegény fellépők, akik ez után következtek, és készültek, már nem is tudtak fellépni. Azért mindig sajnálom, ha elmossa az eső ezeket a fellépéseket, mert tudom, hogy nagy munka készülni, és várni a fellépést, és után amekkora csalódás az, hogy mégsem léphetnek fel. Persze a másik véglet sem egyszerű, hiszen ha fel is kell lépniük, olyan is elő fordult már, hogy szakadó esőben tartották meg a rendezvény hátra lévő részét, a sátorból nézték a fellépőket, de szerencsétlenek szét fagytak abban a mini fellépő ruhában.

Szerencsére, mire a buszhoz kellett mennünk, elállt az eső, csak be volt borulva, így nem áztunk el. Mindenki ment már haza, én a mi buszunkra egyedül szálltam fel, mert erre csak én lakok. Útközben, kifelé bámultam csak az ablakon. Rajtam kívül még 2 ültek a buszon csönd volt, nem a szokásos zsongás. Lassan zötykölődve figyeltem az utat, amikor láttam, a számos május fát, amit állítottak. Olyan jó volt látni, a színes lobogó szalagokat rajta, hogy van aki még veszi a fáradtságot, és ilyenek foglalkozik. Nagyon remélem, hogy egyszer majd lesz nekem is egy olyan udvarlóm, aki állít nekem is majd május fát, hiszen nagyon vágyom rá, hogy egy ilyen meglepetés érjen, egy szép május elsejei napon.