Gyerek koromban is szerettem mindig valami újat kipróbálni, megvalósítani. Soha nem az egy helyben leülök típusú gyerek voltam. Anyám sokat is veszekedett velem ez miatt.

Sokat gondolkodtam, hogy milyen szakmát is válasszak magamnak, melyik lenne a megfelelő számomra. Sok dolog nem érdekelt, azt tudtam, hogy valami pörgőset szeretnék. Így döntöttem a vendéglátó iskola mellett. Ez talán elég lesz, és jó kihívás is. A szakirányt nem kellett megválasztanom, mert szakközépben, abban az időben, mindenből tanultunk egy keveset. Ha valamelyikből pedig többre vágytam, akkor akár lehetőségem is lesz tovább tanulni.

Szóval elvégeztem az iskolát, még technikumra is maradtam, de ez bőven elég tudás volt a számomra, nem akartam tovább az iskola padban ülni. Munkát akartam keresni, de itthon nem túl sok sikerrel. A Balaton partján esetleg nyáron van esélyem munkát találni, de télen kizárt. Persze nem terveztem, hogy külföldre megyek, így úgy döntöttem, hogy először itthon próbálok szerencsét, aztán ha végképp nem megy, akkor utánanézek, az ausztriai munkáknak.

A nyár elég döcögősen indult, és a lehetőség is kevés volt, de végül, egy pizzériában felvettek pincérnek. Nem nagyon volt a szezon elején vendég, így sokszor csak ültünk, és néztük egymást. Aztán, ahogy telt az idő, és mentünk bele a nyárba egyre jobban, úgy sűrűsödtek a vendégek is. Végül minden este telt házunk volt, egészen 2 hónapon keresztül. Voltak jobb, és nehezebb napok is, volt, hogy fáradtak voltunk, és nem kívántam már dolgozni sem, de tudtam, hogy menni kell.

A nyár vége felé, kezdtek a vendégek elfogyni. Tudtam, hogy maximum szeptemberig leszünk nyitva, utána már nem éri meg, főleg nem ennyi alkalmazottat tartani a főnöknek.

A nyarat jól zártuk, nem bántam, hogy itthon maradtam, de végül szeptember közepén bezártunk. Az üzlet, nagyon a parton volt, és ilyenkor már kevesebben jönnek a part felé, és ők sem akarnak nagyon leülni, maximum csak nézelődni.

Végül úgy döntöttem, hogy beadom a jelentkezésemet, ehhez a külföldi munkaközvetítő céghez, hogy segítsenek Ausztriában munkát találni. Minden papírt leadtam, önéletrajzot, bizonyítványokat. Ha jól emlékszem, 3 hét telt el, és már ki is közvetítettek külföldre. Rögtön bele, a mély vízbe, egy négy csillagos hotelbe. Gondoltam lesz, ami lesz, valahogyan majd csak helyt állok. Hiszen, én akartam kihívást mindig, na most meg is kaphattam.

Emlékszem, október 20.-án álltam munkába. Az egyik haverom felajánlotta, hogy kivisz kocsival, így a vonatozást megúsztam. Na ezt azért nem bántam, mert a tömeg közlekedés nem igazán az én világom.

Végül a munka nem volt vészes, helyt álltam. Itt is szezonok vannak, csak több mint otthon. Időközönként haza utaztam, hogy a szüleim megnyugodjanak, hogy minden rendben, és élek, megmutassam magam.

Mára, már a sokadik szezonomat dolgozom le. Már saját autóval járok ki dolgozni, így a magam ura vagyok, akkor jövök és megyek, amikor én akarok. Úgy tervezem, hogy még pár évig kijárok dolgozni, amíg kedvem tartja, hiszen kint sokkal jobban keresek, mint itthon, és még félre is tudok tenni.