Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én is munkanélküli lehetek. Jó kis állásom volt, egy étteremben voltam szakács, de sajnos a tulaj úgy döntött, hogy bezár, és eladja a helyet. Mivel itt dolgoztam mér három éve, nem is gondolkodtam rajta, hogy egyszer szükségem lesz majd egy másik munkára.

Persze, a nyár közeledtével, talán könnyebben találok majd munkát.  Még egy hónapig leszünk nyitva, így ez idő alatt talán találok másik állást, ami meg is felel.

A Balatontól nem messze vagyunk, így ha más nem is lesz, nyáron elmegyek valamelyik étterembe dolgozni, amelyik most nyit ki, szezonra.

Az állás keresés

Azt hittem sokkal egyszerűbb lesz munkát találni. Már eltelt két hét is, de még semmi biztosat nem tudtam a munkával kapcsolatban. Jelentkeztem már minden hová, de minden olyan későn nyit ki, és attól is függ, hogy mennyi vendég lesz. Amíg nem muszáj, senki nem szeretne fizetni alkalmazottat.

Találtam, egy hirdetést, egy újonnan nyíló pizzériába is, el is vittem, a jelentkezési lapomat, a nyitásig nem kellene sokat várni, de sajnos nem keresnek szakácsot. Nem mintha túl sok pizza készítő tapasztalatom lenne, de gondoltam, nem lehet olyan nehéz elkészíteni, és más ételek is szerepeltek, az étlapon. Persze, itt sem jártam szerencsével.

Az étterem ideje közben lejárt, és pénteki nappal bezártuk a boltot. Szép időszaka volt az életemnek, és sokat köszöntettem Tamásnak, a főnökömnek.

Hétfőn ismét álláskeresés, böngészés következett. Már nagyon untam, ezt a bizonytalanságot, és tehetetlenséget.

Minden telefon csörgésnél azt hittem, hogy valami munka ajánlat, de tévedtem. Az egyik alkalommal, ismeretlen hívás volt, gondoltam, biztosan valami reklám az, fel se akartam venni, de olyan sokáig csörgött, hogy már untam hallgatni. Ez volt a szerencsém. Azt gondolom, szimpatikus lehettem a pizzériás főnöknek, mert felhívott, és érdeklődött, hogy találtam-e már munkát. Ha esetleg érdekelne, lenne egy ajánlata, a számomra, menjek be, és megbeszélhetjük.

Az ajánlat

Másnap, kettőre beszéltünk meg találkozót, az étterembe. Kíváncsi voltam, hogy mi az ajánlata, és mivel már majd egy hete, hogy munka nélkül voltam, minél hamarabb szerettem volna kezdeni.

Az ajánlata, a következő volt. Felvenne alkalmazottnak, de egyenlőre csak mint pizza futár. Aztán később, ha szüksége lesz emberre a konyhán, akkor átmehetek oda. De most per pillanat, csak ilyen alkalmazottat keres. Mivel hétvégén ki szeretné nyitni az éttermet, így munkába is állhatnék, amint tudok. Robogót ő ad nekem, csak meg kell nézetnie, hogy minden rendben van-e rajta.

Természetesen az ajánlatot elfogadtam, mivel nem volt másik ajánlatom. Janibá, a leendő főnököm, még azt is mondta, hogy lehet annyira belejövök, hogy nem vágyom majd vissza a konyhára. Na azért nem ez álmaim munkája, és a szakmámat is szeretem, de majd meglátjuk idővel, hogy mi lesz.

Egy gesztus

Mivel fontos, hogy jó benyomást keltsünk, a leendő főnökben, és egy kicsit értek is a motorokhoz, gondoltam, felajánlom, ha már úgy is én fogom használni egy darabig, akkor átnézem a motort, és rendbe teszem. Végül is, az időmből éppen futotta volna.

Természetesen örült neki, így egy gondot levettem a válláról, neki úgy sem lett volna ideje ezzel foglalkozni, csak megkért volna valakit.

Miután mindent megbeszéltünk, rögtön hátra is mentünk, hogy „bemutassa”a leendő járművemet. Nem is volt olyan rossz, mint amire számítottam. Fekete, elé strapabírónak is tűnt.

Megmutatta, hol találom meg, a motoros szerszámokat, ami van neki. Még motoremelőt is adott, hátha szükségem lesz rá, ami még zsír új volt. Persze ilyen nagy baja nem volt a motornak.

A motort pikk pakk rendbe tettem, csak pár apróságot kellett megcsinálni. Még egy kis dizájnt is tettem rá, hogy jobban nézzen ki.

Az hogy futár leszek, vagy szakács, az pedig még a jövő zenéje.